Dominikai Köztársaság – Samana-félsziget
„Un lugar donde el tiempo pase despacio, en el que conocer y vivir la cultura local, en el que la naturaleza siga siendo la madre de todas las madres”
„Egy hely, ahol az idő lassan telik, ahol megismerheted és megélheted a helyi kultúrát, és ahol a természet minden anyák anyja marad.”
A Dominikai Köztársaságról első hallásra legtöbbször Punta Cana jut eszünkbe, hisz évről évre turisták milliói látogatják, hogy eltöltsenek 1-2 hetet e gyönyörű hely hófehér tengerpartjain, koktélt szürcsölgetve élvezve a fesztelen karibi hangulatot, esetleg beiktatva néhány kirándulást többek közt a csodálatosan szép Saona szigetére is.
Kattints a képekre, nézd meg őket nagyban!
Legelőször, mikor a Dominikai Köztársaságban jártam, immáron 15 évvel ezelőtt, én is Punta Canára utaztam. Igyekeztem minél több programot kipróbálni, és sikerült eljutnom egy egynapos Samana-félsziget túrára. Kisrepülővel utaztunk Punta Canáról. Autóval 5-6 óra alatt lehet eljutni, így ez a megoldás praktikusabb volt.
Kattints és nézd meg nagyba a képeket!
Mikor landoltunk a samanai Presidente Juan Bosch repülőtéren, abban a pillanatban tudtam, hogy vissza kell még térnem ide, hisz a hely szépsége annyira lenyűgözött.
A Punta Canától 70 km-re északra benyúló Samana-félsziget a világ egyik legérintetlenebb tája, maga az igazi földi paradicsom. Lenyűgöző partszakaszokkal, hegyvonulatokkal találkozunk, itt szinte egybeolvadunk a természettel.
Sajnos az idő rövidsége miatt kissé rohanósra sikerült a nap, és csak egy kis falat volt ahhoz képest, amit ez a hely tartogat.
A csoportokat szinte mindig ugyanoda, ugyanarra a bejáratott útvonalra viszik. Akkor eldöntöttem, hogy ide még biztosan visszatérek és felfedezem ezt a csodálatos térséget.
Azóta sok hónap eltöltése után sikerült megismernem ennek az országnak ezt a részét is. Intenzív spanyol nyelvtanfolyam mellett megtapasztalhattam a helyiek vendégszeretetét, igazán otthon érezhettem magam.
Hogy mi miatt szerettem bele a Samana-félszigetbe?
– Megtapasztalhatjuk az autentikus helyi dominikai életérzést.
– Érintetlen partszakaszok, hegyvonulatok.
– Itt valóban megáll az idő!
– A természeté a főszerep, nincs tömegturizmus.
– Lass Terrenas partain bachatát-merenguet táncolni a helyiekkel.
– A frissen horgászott tenger gyümölcseiből tudunk kóstolni, amit az orrunk előtt sütnek meg.
– A világ legszebb partszakaszai közül jó néhányat itt találhatunk: például Playa Rincon, Playa Fronton, Playa Las Galeras, Playa Colorada, Playa Madama vagy a La Playita.
Nézd meg őket nagyban, kattints!
– A környék friss gyümölcsökben gazdag, rengeteg lehetőséged adódik többek közt frissen szüretelt mandarint, ananászt és maracuját fogyasztani.
– Felejtsd el az időt, és próbáld ki a helyi közlekedési eszközt, a guaguát, ami a helyi menetrend szerinti „közösségi közlekedést” jelenti. Így kicsit lassabban jutunk el A-ból B-be (pl. a Samana és Las Galeras közötti 27,5 km-es útvonal autóval 37 perc, nekünk azonban kb. 1 óra 45 percbe telt guaguával a helyi dugóban, 500 méterenként rögtönzött megállóval). Cserébe megtapasztalhatjuk, hányan férnek el egy ilyen jármű „fedélzetén”; láthatjuk, mit jelent a helyi lakosoknak a leszállásjelzés; és azt is, hogy miként működik a 21. században a helyi cserekereskedelem. Mindeközben varázslatos partszakaszokon megyünk végig. Ezt azért valójában a kalandvágyóknak ajánljuk leginkább.
– Csupán néhány all inclusive resort szálloda található, de annál több autentikus szálláshelyet és butikhotelt, vagy akár villát tudsz foglalni a félszigeten.
És ami mindennél fontosabb: Rengeteget tanultam az itteni emberektől. Megmutatták, hogy milyen nagy szegénység, természeti katasztrófák árnyékálban élve is hálát tudnak adni az életért, a létezésért, és képesek őszintén mosolyogni.
Közvetlenül a 2010-es haiti földrengés után elbeszélgettem egy helyi lakossal, és megkérdeztem, hogy a mélyszegénység és a természeti katasztrófák (földrengés, hurrikán) folyamatos fenyegetése ellenére mégis miért ennyire vidámak az emberek. Juan a következőt válaszolta:
„Mindannyian Isten kezében vagyunk. Miért stresszeljünk azon, hogy mi lesz holnap? Ajándéknak tekintek minden napot, mely rám virrad. Amikor pedig eljön az idő, úgyis menni kell…”
Természetesen Dominikának is megvannak a maga árnyoldalai, az éremnek mindig két oldala van. Lehetséges, hogy egy következő posztomban erről írok majd Nektek, de itt most a pozitív oldaláról szerettem volna bemutatni.
